Amikor megírtam az Ezeréves őrszolgálat sorozat befejező kötetét, hiányt éreztem. Azon gondolkodtam, vajon hogyan kezdődhetett az egész történet, és amíg ezen törtem a fejem, rájöttem, hogy ez az olvasót is fölöttébb érdekelheti. Az jutott az eszembe, meg kellene írnom a mese elejét, de egy kicsit tévedtem. A mesét nem én írtam, az megírta saját magát. Még a szereplőket sem én találtam ki, azok hívás nélkül jelentkeztek, és tudatták velem, ha a történet elejére vagyok kíváncsi, akkor az ő karakterüket ábrázoljam, és az ő sorsukat kövessem. Ez a regény nélkülem született, csak lejegyeztem, de írni a sorozat másik négy kötete írta. A mondatokat én formáltam ugyan, de ez nem több annál, mint amikor a történész lejegyzi a régi korok eseményeit. A mese úgy kanyargott, ahogy akart, és abba nem avatkoztam bele. Egy történész sem másíthatná meg az eltelt idők eseményeinek leírását. Beszélhet róla viccesen vagy szomorúan, szárazon vagy drámai hangon, de a valót kell mondania. Nekem is csak ennyi választásom maradt.
Végül pedig kiderült: az ezeréves őrszolgálat tízezer évvel ezelőtt kezdődött.
Jó szórakozást kívánok a regényhez!
