Central

feketében járó emberek zömét amolyan lusta, fantáziátlan „professzionalizmus” vezérli, Charlie-n viszont csupa nagybetűs VÁLASZTÁSnak hat a laza merinói gyapjúszvetter, a nadrág és a bakancs. Úgy néz ki, mint egy celeb, akit meglesett az utcán egy lesifotós. Rajtakapom magam, hogy osztok-szorzok: azt számolgatom, hogy hány amerikai dollár lehet rajta. Libby szerint ez az én „zavaróan középosztálybeli partitrükköm”, pedig csak szeretem a szép cuccokat. A stresszes napokat gyakran zárom egy kis online kirakatnézegetéssel.
Charlie toalettjét nyolcszáz és ezer dollár között helyezném el. Ez, őszintén szólva, abszolút az én „sávom”, igaz, a tűsarkún kívül mindent használtan vettem.

Inkább maradok örökké egyedül, mint hogy unalmas társam legyen.

– Ha valamit megtanultam abból, hogy ennyi éven át egy könyvesbolt felett éltem, az az, hogy egy könyv élete a legőrültebb utazás lehet.

– Soha nem lehetsz más, mint az igazi éned, és ami engem illett, úgy gondolom, hogy tökéletes vagy.

Nem az határoz meg minket, hogy honnan jövünk, hanem az, hogy kik vagyunk… – a szívére mutatott – legbelül.

– Az a helyzet, hogy a jó emberekkel rossz dolgok történnek. Ez így van. Állandóan. De a mi döntésünk, hogy életünk végéig vergődünk-e, vagy elfogadjuk a meghívást.

Azt szeretném, ha megértenéd, hogy az emberi szívet csak egy bizonyos határig lehet erőltetni, utána a saját útját járja.

– De azt hiszem, egy veszteség átélésének valószínűtlen ajándéka az, hogy tisztábban látod a dolgokat.

Hiszek a tudományban… és a történetekben.

a legjobb könyvek téged választanak.